„Légy hű mindhalálig és neked adom az életnek koronáját.” (Jel 2,10)
"...de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért." (Fil 3,14)
Szeretettel mutatom be, Testvéreket mai napon ezt a szép énekünket.
Jó elővenni azon régi énekeket, amelyek habár nincsenek benne a "fekete énekeskönyvben", de olyan lelki énekek, amelyek elődeinket is méltán mozgattak meg lelkileg, vagy éppen az ébredés korszakaihoz kötődtek, lendületet, spirituszt, dinamikát adva mindazon Isten-élmények kifejezésére, amit átéltek, amivel hitre jutottak, amivel napról napra megélték a Krisztussal járás nehézségeit, erőt és útmutatást kapva a mindennapi harcokban óemberül ellen, kísértések ellen, elcsüggedés ellen.
Jelen énekünk a Hallelujah énekskönyv 491-es éneke. Szerzőjét tekintve ellentmondást találtam a forrásokban, ezért szerepel kérdőjel a vélt vagy valós szerző neve mellett - aki egyébként Észak-Írország-i születésű.
A Hallelujah énekeskönyvben Monsell szerepel szerzőként, az eredeti angol nyelvű forrást kikutatva (Teach Me, O LORD, Your Way of Truth) már más a szerző jelölése: George J. Elvey.
Nem gondoltam, hogy ennek komolyabban utána kéne járjak, nem veszítve fókuszomat arról, hogy a talentumot adó Krisztusom arra irányítja figyelmemet, hogy magára az énekre koncentráljunk, amely képes hozzájárulni lelki életünk megújulásához, a megszentelődés útján járva pedig kifejezésre juttatni mindazon lelki élményeket, küzdelmeket, melyek jellemzik napi lelki harcainkat.
Jelen énekünk 4 versből áll, amely struktúráját tekintve azon lelki harcainkat hozza elő, amelyet a fentebb idézett 2 igeversből is tudunk, és ismerős (lásd Jel 2,10 és Fil 3,14).
A már megtért ember a megszentelődés útján járva rengeteg kísértéssel találja magát szemben, leginkább óemberének a kísértése, hiszen a Krisztusnak átadott életemből mindig valami kis részt vissza akar "cibálni" magának, mindig (csak) egy kicsit.
Az ének 1 és 2. strófája azt a feltöltődést adja meg számunkra, ami szerint cél nélkül nincs igazi keresztyén élet: "nyerd el, mit félre tett" és "a célra fuss, hogy mennybe juss". Sose feledjük hova tartunk, szemeink előtt lebegjen a cél.
A 3. strófa a mindennapi emberi kísértések egyik "banánhéjára" hívja fel a figyelmet, a csüggedés, és az aggodalom problémájára. Megoldásért is fohászkodik: "ő béfedez"; "ölébe vesz".
A 4. versszak mintegy a csúcsa ennek az éneknek, ahol a "Bízzál, ne félj" úm. trombita szava harsan fel, s egy gyönyörű hitvallással zárja az éneket Krisztusról: "Urad [...] Lesz mindenekben mindened".
Szerző: John Samuel Bewley Monsell (?) - (Észak-Írország, 1811 – Anglia, 1875)
Fordította: id. Nyáry Pál református lelkész (1879-1955)
Dallam: Sir George Job Elvey (Anglia, 1816-1893)
Eredeti nyelvű ének: Teach me, O Lord, Your Way of Truth St. Crispin dallamra