"A pislogó kis mécsest el nem oltád, S a megtört nádnak megkegyelmezél."
Hitvalló szép énekünket szeretném most bemutatni.
Gyülekezeteink-, ifjúsági körök egyik ismert énekét Dr. Kováts Lajos szerezte szövegileg és dallamilag egyaránt.
1. Nagy vagy, te Isten, nagy a te hatalmad, Világteremtő a te szózatod. Mondád: „Legyen!” s a puszta semmiségből Világosság s mindenség támadott. A csillagezrek, a nap fényessége, Ég, föld követte szent parancsszavad: Remeg szívem s megdöbbenvén csudálja Mindenható, dicső hatalmadat.
2. Nagy vagy, te Isten, nagy a bölcsességed, Mindent mi szépen s bölcsen alkotál! A földi embert tetted gyermekeddé, Lelkedből lelket őnéki adál. Kicsiny fűszálban, óriási tölgyben Dicső kezed nyomát szemlélteted; Szívem kitárva, hódolással áldom Csudálatos nagy bölcsességedet.
3. Nagy vagy, Uram, és mily nagy a szerelmed, Fiadban mit velem éreztetél. A pislogó kis mécsest el nem oltád, S a megtört nádnak megkegyelmezél. Mikor hevertem bűnben, megkötözve, Felém kinyújtád irgalmas kezed; Örömkönnyekkel, térdre hullva áldom Te idvözítő nagy szerelmedet!
Szöveg és Dallam: Dr. KOVÁTS LAJOS, református vallástanár
Polgárdi, 1870 - Budapest, 1921