A középkori német keresztyénség körében a 14. század óta elterjedt és máig élő hagyomány a szent estén az ún Quempas -éneklés.
Ez a szokás elnevezését az egyik ének eredeti latin kezdősorából (Quem pastores laudavere = akit pásztorok dicsértek) vette.
A felelgető módon előadott Quempas-éneklésben három ének szerepel, ugyanannyi, eredetileg latin szöveghez készült dalammal. Ez az ősi latinnyelvűség és a kántálás szinte dramatizált felépítése arra mutat, hogy nem egyszerű népszokás, hanem szerzetesek, de még inkább iskolai tanulók szervezett éneklése volt.
"Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!" (Zsolt 95,1)
Szöveg: Paul Gerhardt (Grafenhainichen, 1607 - Lübben, 1676)
Fordította: Áprily Lajos (Brassó, 1887 - Budapest, 1967)
Dallam: ismeretlen
"Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott." (Lk 2,15)