"Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. (Szela.)" Zsolt 68,20
Közismert, és egy szép énekünk: GONDVISELŐ JÓ ATYÁM VAGY...
Dallamát tekintve 2 ismert változata van: ez, ami most bemutatásra kerül és ami az 1948-as énekeskönyv alapja; de van neki egy régebbi változata is. A jelenlegi dallamot ÁROKHÁTY BÉLA egy Johann Crüger-től származó eredeti dallammal (1649) gazdagította, ami szebb, színesebb és fontos, hogy EREDETI alakját közölte. Ezt használjuk jelen pillanatban.
Lévay József egyházunk legjobb hagyományaihoz hűen, költészetének Istentől kapott kedves ajándékaival, bensőségesen hordozza azt a hangot, amellyel Istent szólítjuk meg énekeinkben, verseinkben, zenénkben, mint kapcsolatunk őszinte kifejeződései.
1. Gondviselő jó Atyám vagy, Ó én édes Istenem, Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.
2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.
3. Rám-rám derül ismeretlen Útamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.
4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erőt, hogy míg élek, Egyedül csak néked éljek!
5. Ó add, hogy ha majd bevégzem E múlandó életet, Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön te veled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!
Szöveg: Lévay József (Sajószentpéter, 1825 - Miskolc, 1918)
Dallam: Johann Crüger (Németország, 1598 - 1662)
"Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz." Zsolt 55,23