A csend gazdagságának éneke
"Jó csendben várni az Úr szabadítására." JerSir 3,26
Testvérek, szeretettel mutatom be a következő éneket: CSEND VAN BENNEM ...
Vándor Gyula bácsi éneke, a csend gazdagságának éneke!... Jó csendben lenni. Jó várni az Úrra. Jó hagyni, hogy csendességünkben az Úr beleszóljon ebbe a csendbe Igéjén keresztül, és ez több, mint egy meditáció, hiszen itt egy beszélgetés, egy kétoldalú diskurzus történik teremtmény, és Teremtő között.
Nézzük az ívét ennek a szép éneknek, amelyiknek minden versében visszatérő motívumként zendül fel: "Mért szeret Isten, miért szeret még?"... A 8. zsoltár igéi jajdulnak fel a teremtett ember ajkáról: "Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?" Zsolt 8,5: Aki nem azt mondja ki, hogy "elég", hanem azt, hogy ÉRTED JÖTTEM E FÖLDRE LE!
Az 1. versében az író a múltba révedez "...emlékezem" s a vétkeket látja 'pusztán', minbek eredményeként jut el a fentebb említett motívumra: "Miért szeret Isten?"...
A 2. versben ezen emlékezés közben előjönnek az ajándékok, a kegyelem, áldás, türelem: melyet Istentől kaptunk, midőn hűtlenségünkre mégis hűséggel válaszolt, s nem engedi kezünk, míg a legfőbb célhoz el nem érünk: Őt megismerni, meglátni, megvallani.
A 3. versben könnyre csordul az éneklő szeme, és vele együtt lelke, tudva hogy fájdalmunkban a legfőbb és legtöbb mit tehetünk: hozzá futni, mégpedig irgalomért.
A 4. vers mintegy koronája e múltba való emlékezésnek: ahol már hálát adok, dicséretet mondok Krisztusnak a múltban, jelenben, s a jövendőben megtapasztalt, megtapasztalandó szeretetének, védő és örző kezének, aminek a végén már teljesen másként csendül fel: "Mért szeret Isten, miért szeret még?"
Szöveg és dallam: Vándor Gyula (Budapest, 1929 - Piliscsaba, 1998)
Forrás: Tanúd vagyok Uram [énekeskönyv, Admiral - 1992] - 17. éneke