"Mert a mi országunk mennyekben van..." Fil 3,20
Felfigyeltem az első érzésre, s ami ennek az ének eléneklése közben körbevesz. Nekem a bűnbánat, és az alázat jut eszembe, ez az érzés vesz körül. Bűnbánat, hogy meglássam azt a hétköznapokban, és mindennapokban, hogy előtte járok, és vagyok, és bűnbánatot kell tartsak, mert természetem szerint hajlamos vagyok minden percben, órában, napban bűnt követni el. Késznek lenni, mert vándorút az életem. S nem tudjuk sem az időt, sem az órát (Mt 13,32).
Másodrenden bűnbánat, hiszen ki vagyok én, mi vagyok én, hogy Krisztus értem meghalt, s az örök hazába vére árán bemehetek?
Minő hatalmas ajándék, melyet embernek szíve nem csak hogy meg sem sejtett, de bátran állíthatom, hogy egészében fel sem foghatunk.
1. Csak vándorút az életem, Míg majd hazámba érkezem, Szent Jeruzsálem városába, Mit fönn az Isten készített, Szövetségvérre épített Hol ajkam majd csak Őt imádja; Csak vándorút az életem, Míg majd hazám elérhetem.
2. Árván megyek az élten át, Nem ismer itt a vak világ, Ott várnak rám a hű testvérek, Ott vár az égi szent sereg. Ujjongva szolgálok Neked És örökké csak érted égek, Ó, Megváltóm, jövel, siess, Szívem csak tégedet keres.
Szöveg: Lampe Fr. A. (1683-1720)
Fordította: Vargha Gyuláné (1863-1947)
Dallam: 84. zsoltár dallamára