A dallam és a szöveg szerzője egyaránt Vargha Tamás (Budapest, 1890-1968). Református lelkipásztor, és esperes volt - Kunszentmiklóson. Ének-, és dallam szerző, a Bethánia Egyletben is tevékenykedett.
A Bethániáról pedig tudjuk, hogy a 20. század második felében a Kárpát-medencei Ébredésben volt nagy szerepe. Ez az ének is valamilyen szinten ehhez kapcsolódik.
Dalamvezetése szép, ritmusos, 3 rövid versből áll, és dallamát tekintve érdemes ezt a dinamikát megtartani minimum 90-95 BPM), hogy meglegyen dallamvezetésileg is az íve, és esetleges lassúságával ne tördeljük meg a mély mondanivalóját a versnek (ellenkezője is igaz: a túl gyors éneklése elveszi a mondandó lényegét, és a figyelmet is).
A kor, amiben íródott az a második fele a 20. századnak, ami tudjuk történelmi ismereteinkből mennyi gyötrelemmel, háborúval járt, megtorlásokkal, kommunista terrorral.
ELSŐ VERSE: A külsőből-, a környezetből indul ki, hogy a hívő embert mi minden veszi körbe: "e rossz világ gyötör... szegény szívünkre tör". Meglátása az Istentől elfordult világnak, a bűn mélységében leledző emberiségnek, a maga aberráltságával, liberalizmusával. Benne a könyörgéssel, óhajjal, és imával: "Istennek Lelke jöjj, Vigasztalónk!".
Bú, gond ekéje szánt; Szentlélek szállj le ránk, Vigasztalónk! E rossz világ gyötör, Szegény szívünkre tör, Istennek Lelke jöjj, Vigasztalónk!
MÁSODIK VERSE: Amíg az első vers a külsőre figyelt, és mintegy konstatálta a helyzetet, a világot, ami körül veszi a hívő embert, addig a második verse "befelé", tehát önmagunk felé irányítja a figyelmet még személyesebbé téve azt az éneklő számára: "elménk olyan sötét, homályát űzd te szét...". Hiszen a hívő ember a világban élve, nem tudja magát függetleníteni, és hatással vannak rá mindazon dolgok, amik el akarják őt vonni az Istentől. Így folytatja: "hadd lássuk az Urat, s hadd lássuk az UTAT": mennyire fontos a felállított diagnózisban, de egyáltalánjában, hogy a hívő ember lássa az utat, amiben megvan a cél, és az út, s ebben mindennap elkérve az Úrtól az utat, hiszen tudjuk: az Úr előttünk jár!
Elménk olyan sötét, Homályát űzd Te szét, Szent égi fény! Követve lángodat, Hadd lássuk az Urat S hadd lássuk az utat, Hogy merre mégy.
HARMADIK VERSE: Az ujjászületett ember, a bűnbocsánatot kapott embernek a megszentelődés útján járva: van egy hatalmas nagy hálaérzete, amiben bocsánat, hogy így mondom: "nem tudja befogni a száját", hiszen zengeni, mondani, szólni akarja az Úr dicsőségét, aki szabadulást adott neki a bűneiből, bűnbocsánatot adott és új életet. Így fogalmaz a vers: "nyisd hitvallásra szánk..."
Nyisd hitvallásra szánk, Szentlélek szállj le ránk, Pünkösdi láng; Hogy Krisztus szent nevét Hirdessük szerteszét, Míg ajtót tár elénk Örök hazánk.
Szöveg és Dallam: Vargha Tamás (Budapest, 1890-1968) református lelkipásztor, esperes
ApCsel 2,38: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.